Sósmogyorós csokis muffin

Párom valamelyik nap meglátta, hogy blogot írok. Kedvesen mosolygott, mondom jóvanna, nem nagyon osztogatom, csak a magam kedvére gyűjtöm össze a receptjeimet, meg hasonlóaknak, mint én. Erre valamelyik nap teleszájjal hazatelefonál, hogy a muffinok, amiket a kezébe nyomtam útravalóul, marhafinomak és azonnal írjam le a blogomba, meg a múltkorit is reméli, hogy leírtam. Hol van nekem arra időm?? De jó. Na akkor itt a múltkori:

Nálam úgy történik a főzés, hogy mint valami isteni sugallat, bekattan valami. Most a mogyoróvaj kattant be. De nem akartam a bótit venni, abban annyi minden van pluszban. Így vettem egy zacsi földimogyit, és egy kis hidegen sajtolt napraforgó olajjal összeturmixoltam, kicsit darabos, de pont így jó. Aki akarja a sót is lemoshatja róla, én hagytam, mert elég perverz az ízlésem. Na meg a nyáron ettünk sós mogyoró fagyit, étcsokival, isteni volt.
Aztán semmi különöset nem tettem, csak megkutyultam a muffin alapreceptet*, étcsoki darabokkal felturbózva, és a formák aljára tettem egy kiskanál tésztát, rákanalaztam a mogyiból, majd lefedtem tésztával, aranybarnára sütöttem.

*Muffin alaprecept egyszerűen:

12 darabhoz írják, de nekem megvan 16-18 darab is, mert úgyis telerakom egy csomó mindennel.

Száraz összetevők:

25 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

10 dkg cukor

Nedves összetevők:

2 tojás

3 dl joghurt (tejföl is jó, ha más nincs vagy tej arányosan, hogy ne folyósítsd el nagyon)

0,8 dl olaj vagy 10 dkg olvasztott vaj (vajjal sokkal finomabb!)

Előbb külön-külön kevered be a szárazat és a nedveset, majd összekutyulod. A kisebb-nagyobb étcsoki darabokat is belekutyultam. 

180 fokon, előmelegített sütőben kb 20-25 perc, ezt írják. A mi sütőnkről lekoptak a fokok, úgyhogy én csak tippelni szoktam.